„A szeretet ünnepe”?

 

 

 

 

 


A karácsony a tél legmeghatározóbb keresztény ünnepe, amely Jézus születése mellett a szeretetet, a családi együttlétet és a békét is hirdeti. A nagymamám nagyon sokat mesélt, hogy kiskorában milyen szokások voltak karácsony tájékán, és szomorúan vettem észre, hogy a hagyományokkal együtt a karácsony jelentősége is megfakulni látszik. A karácsony szó hallatán nagyszüleink szeme felcsillan, eszükbe jut a bejgli, a karácsonyi díszek, a családi lakomák és összejövetelek. A vacsora után az egész család társasjátékozott, beszélgetett és örömteli hangulatban töltötte el a Szentestét.

A XXI. század gyermekei már más szemszögből tekintenek a szeretet ünnepére. A jókedvű készülődét felváltotta a kapkodás, a boltok közötti rohanás és az idegeskedés. Az Advent már nem a karácsonyra való várakozás időszaka, hanem az ajándékok beszerzéséé. A karácsonyfa közös feldíszítése pedig csak álom, hiszen anyukának remekművet kell varázsolnia a fenyőfából, hogy a közösségi oldalakon ne kelljen szégyenkeznie

1

Manapság a karácsonyi vacsora után nem jellemző a közös társasjátékozás, vagy a kandalló lobogó lángjai melletti beszélgetés. A szülők fáradtak a bevásárlás okozta rohangálás és a sütés-főzés miatt; a gyerekek a legmodernebb kütyükkel játszanak a karácsonyfa fényei mellett. Ennek ellenére mégis mindenki boldog, ám nem amiatt, ami miatt kéne. Ez nem az az öröm, amit a nagyszüleink éreztek. Ez inkább megkönnyebbülés, hiszen mindenki túl van az ünnep sürgés-forgásán. Hiszen akármerre megy az ember, csak azt hallja: „Bárcsak vége lenne már ennek az egész cécónak, úgy unom már!”.


Véleményem szerint a legnagyobb probléma mégis az, hogy a szeretet ünnepe egyre jobban a külsőségek homályába vész. Minden család megpróbálja azt az idilli képet mutatni, amit mások elvárnak tőlük. Természetesen ez megnyilvánul az ajándékozásban is. Minden szülő a legmodernebb és legdrágább ajándék megvásárlására törekszik, pusztán azért, hogy a csemetéik ne érezzék magukat lemaradva a társaiktól; ez egyfajta versengés a társadalmi rétegek között.

Szerencsére sok család még őrzi a karácsony hagyományait és próbálják elkerülni a rohanó társadalom ártalmait. A karácsony „elmarketingesedése” egy megállíthatatlan folyamat, de remélem, hogy maradnak még olyan családok, akik úgy fogják ünnepelni a szeretet ünnepét, ahogyan azt nagyszüleink is tették és ahogyan valóban ünnepelni kell(ene).

http://mefi.be/img/blog/karacsonyi_kaosz.jpg
Lukács Karolina, 10.A