Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Annyira nagy volt közöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, ahogy beszélgetnek.
Megszólal az első:
-Én vagyok a BÉKE. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, ki fogok aludni. -néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztet a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondja a második:
-Én vagyok a HIT. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem.. a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szól a harmadik:
-Én a SZERETET vagyok! Nincs már erőm égni. Az emberek semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. – ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek, és amikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
-De hiszen nektek égnetek kellene MINDÖRÖKKÉ! – elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Ne félj, amíg van lángom, meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a REMÉNY!
A gyerek szeme felcsillant. Megragadta a még égő gyertyát, és lángjával életre keltette a többit. Most már az emberek szívében is ég a BÉKE, REMÉNY, SZERETET, HIT.
Kellemes ünnepeket kíván: Bőr-Nagy Gréta 5.n