GIMA OnlineRólatok - Nektek

      

Az 5. n osztály tanulói, Illyés Gyula és Benedek Elek nyomdokaiba lépve, időt és fáradtságot nem kímélve, maguk is mesegyűjtésre adták fejüket. Hosszas kutatómunkájuknak köszönhetően egy újabb gyöngyszemre bukkantak, amely a magyar népmesék sorát gazdagítja. Örömmel teszik közkinccsé az általuk fellelt népmesét. Aki ezt nem hiszi, járjon utána!

            Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg vadász, annak pedig három fia. Egy kis erdei kunyhóban éldegéltek, nem messze a falutól. Egyszer kapták a hírt, hogy eltűnt szeretett királyuk egyetlen leánya, aki megtalálja, azé lesz a leány keze és a király fele birodalma.
A vadász a legidősebb fiát elküldte a királylány keresésére. Mivel ő volt a legtapasztaltabb, abban bízott, hogy hamar visszatér majd. De a fiú egy hét elteltével sem került elő. Elküldte hát a középső fiát is, de mivel ő sem tért haza, a vadász nagy búra adta a fejét. Ekkor a legkisebb fiú apja elé állt.

• Apám, én majd elmegyek és kiszabadítom a királylányt! – kiáltotta.
• Ne menj fiam, nem akarlak téged is elveszíteni – erősködött a vadász.
• Édesapám, engem elkísér a szerencse – folytatta a legény. - Megmentem a királylányt és hazahozom a bátyáimat is.
• Jól van fiam, látom, úgysem tudlak visszatartani, menj hát és járj szerencsével – egyezett bele végül az öreg vadász.

A fiú ment, mendegélt, míg egy faluba ért. A faluban élt egy kovács, kinek híre messze földön ismert volt. Ő nyújtott a legénynek szállást éjszakára. Vacsoránál elbeszélte a fiú, hogy mi járatban van, és hogy a királylány megmentésére és a rég elveszett bátyjai keresésére siet. A kovácsnak megtetszett a fiú beszéde és másnap, indulás előtt egy kardot ajándékozott neki. A fiú megköszönte és útnak indult.
Addig ment, míg be nem sötétedett, addigra egy sűrű, sötét erdőbe ért. Az erdő mélyén tábortüzet látott pislákolni, megörült neki, gondolta kicsit megmelegszik a tűznél, és talán egy kis elemózsiát is kap majd. Mikor odaért, akkor vette csak észre, hogy a tűz egy rablótanya közepén égett. A tanya pedig hetvenhét zsivány lakhelye volt. A gonosztevők azonnal bekerítették a fiút, de ő előrántotta a kovácstól kapott kardját, amivel egytől egyig lekaszabolta a gonosztevőket.
Mire felkelt a nap, már árkon-bokron túl járt. Hamarosan egy hatalmas barlang bejárata előtt találta magát. Bátor legény volt, belépett hát a sötét lyukba. A barlang mélyén egy fogságba esett, hétfejű sárkány szenvedett. Így szólt a sárkány a fiúhoz:

• Segíts rajtam idegen! Hozz nekem az élet vizéből kérlek, ha megmented az életem, én sem leszek hálátlan. Oda repítelek majd, ahova csak kívánod. Adok neked egy térképet is, ezzel könnyen átjutsz a mocsáron, az élet vizének tengeréhez.

A fiú ráállt az egyezségre, egy haja szála sem görbült, és máris a mocsáron túl találta magát. Ott az élet vizének tengerénél egy kobold üldögélt és énekelgetett éppen. Mikor észrevette a legényt, így szólt hozzá:

• Mit járatban vagy erre, amerre a madár se jár?
• Az élet vizéből szeretnék vinni egy sárkánynak, aki cserébe elrepít az üveghegyre – felelt bátran a fiú.
• Adok én neked az élet vizéből szívesen, ha kitalálod a találós kérdésem megoldását. De ha a választ nem tudod, a tengerbe löklek, és halálnak halálával halsz.

Mit volt mit tenni, a legény beleegyezett. A kobold így folytatta:

• Híd, de sosem építették. Hét színe van, egy se festék. Földből nyúlik mindkét vége, mégis felvezet az égbe. Mi az?

Törte a fiú a fejét, míg végül eszébe jutott a megoldás.

• A szivárvány! - kiáltotta nagy vígan. A kobold adott is neki az élet vizéből, hiszen nem tehetett mást.

A legény már indult is vissza a sárkányhoz, aki amint megitta az életerőt adó vizet, máris erőre kapott, és az üveghegyig röpítette a vadász legényt.
Ahogy a fiú odaért, látta ám, hogy az üveghegy tetején csillámló palota áll, de egy óriás őrzi. Ekkor már semmi sem állíthatta meg az elszánt ifjút, hogy végre megmenthesse a királylányt és vele együtt két bátyját is kiszabadítsa. Fogta hát a kovács kardját és egy suhintással a holtak birodalmába küldte az óriást.
A palotába lépve a királylányt rögtön karjaiba zárta, testvéreit a tömlöcből kiszabadította, majd meg sem álltak a király palotájáig. Ott még aznap hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és máig is élnek, ha meg nem haltak.

5. n