GIMA OnlineRólatok - Nektek

          

    

    Moziban jártam, szörnyen jó volt
    Apáék megígérték nekünk, hogy moziba megyünk. Kaposváron néztük meg Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó című animációs filmet. Mivel az első részből már ismertük a vicces szereplőket, így most sem csalódtunk.
    Drakula hotelje, a havasok rejtekében még mindig nyitva áll és várja rémisztő vendégeit. Itt, a ijesztgetésbe belefáradt rémek és szörnyek, kipihenhetik fáradalmaikat. A teltházas szálló, pedig jó szórakozást ígér a mozirajongóknak.
Csakhogy, mint minden normális szörnyeteggel ez történni szokott, Drakula időközben nagyapa lett. A sors fintora, hogy unokája Dennis félig vámpír, félig ember, de vámpírságának jelét sajnos nem mutatja. Nehéz ezt a nagyhatalmú grófnak, elfogadni, így mikor a kicsit a nagypapira bízzák szülei, ő összecsődíti furcsa szörnybarátait, hogy egy szörnyen szörnyű szörnykiképzésben részesítse unokáját. Ezzel kezdetét veszi a kaland, amit rengeteg akció tesz izgalmassá. A történet olyan szórakoztató és mókás, hogy még a pattogatott kukoricát is sikerült kiborítanom közben.
    Hogy Dennis végül vámpír lesz vagy ember marad, az a film végén kiderül ugyan, de nem árulom el nektek! Csak azért maradjon rejtély, hogy mindenkinek érdemes legyen szórakozni a moziban egy halálit.                                                                                                                     

Tóth Eszter Adél, 5.n osztály

    Az útvesztő
avagy a posztapokaliptikus tinilabirintus

    Az Útvesztő egy 2014-ben megjelent könyvadaptáció. Nem meglepő módon egy új, futurisztikus generációról szól, akár csak Az éhezők viadala vagy A beavatott. Természetesen –ahogy az előbb említett trilógiákban- szerepet kap a kiválasztott főkarakter, aki lázad a rendszer ellen. Ebben az esetben ő Thomas. Hősünk egy lift ketrecében érkezik a Tisztásnak nevezett helyre és nem emlékszik sem az életére, sem a nevére. A Tisztáson fiatalok élnek az önmaguk által megszervezett rendszerben: mindenkinek megvan a saját feladatköre. Van aki az orvoslásban jártas, más az építkezésben, a harmadik csoport pedig a kertekben tevékenykedik. Emellett ott vannak a legfontosabb szerepet betöltő fiúk: a futárok. A Tisztást ugyanis egy monumentálislabirintus veszi körül. A futárok feladata felderíteni azt és megtalálni a szabadságot jelentő kiutat. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik: A falak minden napnyugta után változnak meghatározott szabály szerint, valamint köztük élnek a siratóknak nevezett gyilkos lények. Azonban Thomas érkezésével a Tisztás megszokott életritmusa megváltozik, különböző baljós események veszik kezdetüket és egy lány is megjelenik. A fiú önkényesen úgy döntött, hogy bajbajutott társai segítségére berohan az éppen bezáródó labirintusba, majd megöl egy siratót. Az útvesztő üzemeltetőinek ez a lépés nem tetszik, ezért következő éjjel a falak nyitva maradnak. A siratók támadásának áldozatául esik Alby is, aki a rendszerük vezetője volt. A Tisztás addigi békés lakosai két táborba szerveződnek; akik támogatják Thomast és akik nem. Végül Thomas, (aki immáron futár lett) és az őt támogató csapat a megölt siratónál talált kulccsal kijut a labirintusból. A film drámai befejezése eléggé elcsépeltre sikerült: egy kisfiú – Thomas barátjának- halála és a szabadság felemelő érzése tarkítja egy győzedelmes dallal a lezárását Az útvesztő első részének. Kiderül, hogy a földi világot a Nap felperzselte (na ugye, hogy posztapokaliptikus?) és a labirintus tervezői egy halálos vírus ellenszerének kutatói, aminek az alanyai a Tisztáson élő fiatalok voltak; ám egy videófelvétel szerint az kutatócsoportot rajtaütés érte. Mikor az ember azt hinné, hogy itt a vége és minden szép és jó, kiderül, hogy a szervezet tagjai még mindig élnek, és a fiatalok megpróbáltatásainak még koránt sincs vége: következik a második próbatétel.

Ami tetszett a filmben…
Elsősorban a látványvilág az, ami fantasztikusan kivitelezett; lenyűgöző hangulatot varázsol a filmnek. Az alapsztori szintén jól kitalált, noha az apokalipszis séma már kissé lerágott csontnak számít. Dylan O’Brien (Thomas) alakítása szintén figyelemre méltó; fiatal kora ellenére kitűnően megbirkózott a feladattal (igazából az ő karaktere viszi a hátán az egész filmet). Emellett a cselekmény izgalmas és fordulatokban sem szenved hiányt.

Ami kevésbé tetszett a filmben…
Sajnos ismét beigazolódott, hogy a film nem tudja azt a szintet hozni, amit a könyvváltozat. Számomra első nézésre nehezen érthető volt a cselekmény, sok fontos szál kimaradt - amiket a könyv általában hosszan magyaráz- és így kissé zavarosnak tűntek a történések. Itt-ott azt éreztem, hogy kihagytak egy-egy információt, mintha azt gondolták volna, hogy magától értetődő részletekről van szó, holott egyáltalán nem. Néhol úgy tűnt, hogy a film alkotói direkt bosszantani akarják azokat, akik olvasták Az útvesztőt. Ott van például az, hogy a könyvben leszögezik, hogy a Tisztáson soha nem változik az időjárás, ennek ellenére a film egyik jelenetében elkezd szakadni az eső, holott a jelenség egyáltalán nem tesz hozzá a látványvilághoz és a cselekményben sincs szerepe. A karakterek nem esnek át jelentős fejlődésen, ezáltal kissé elvesznek Thomas főszerepe mellett. Összességében szerintem többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből.

Igaz, hogy az én tetszésemet nem egészen nyerte el a film, és több hiányosságot véltem felfedezni, mint azt reméltem; ám ennek ellenére senkit sem szeretnék eltántorítani attól, hogy megnézzék Az útvesztőt. Alapjába véve nézhető, akár még élvezhető filmnek is nevezném, főleg azok számára, akik szeretik ezt a stílust. És jó hír azoknak, akik már látták az első részt és várják a folytatást: Az útvesztő – Tűzpróba 2015. 09. 17-től már látható a mozikban!

Lukács Karolina, 10/a

Pixels
A film története egy fél mondatban összefoglalható: a földönkívüliek hadüzenetnek értelmeznek egy űrbe küldött játékfelvételt, és leküldik a Földre az adott játékok "életnagyságú" változatait. A bemutató alapján én többet vártam, de azt hiszem én voltam a hibás: ez is csak egy gagyi Sandler-film. A cselekmény gyakorlatilag végig csak egy szálon fut, nem kapunk válaszokat a miértekre, végig bombáznak az olcsó poénokkal, és a film néhány fontosabb pontja teljesen logikátlan. (Gondolok itt a főszereplő férfi és nő kapcsolatára, minden átmenet nélkül gyűlölik és bírják egymást, vagy a film végén Q*Bert átalakulása is ilyen) A forgatókönyv elég egysíkú és gagyi, ahogy néhol a számítógépes grafika is.  Bár az is igaz, hogy a  Pixels valószínűleg többet jelent azoknak, akik Donkey Kong és Pac Man fénykorában voltak fiatalok.

Ha mindezeket figyelmen kívül hagyjuk, kapunk egy viszonylag szórakoztató filmet, amit már kíváncsiságból Peter Dinklage és Kevin James  miatt is megéri megnézni.  (Ha nagyon sok a szabadidőnk és keresve sem találunk más elfoglaltságot)

 

 

 

 

 

N.