GIMA OnlineRólatok - Nektek

Az Illyés Gyula Gimnázium új diákjait kérdeztük a 9.A, 9.B és 5.N osztályokból, hogy mi a véleményük az iskoláról az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján.

Kienle Liána, 9.A
A gimnázium, ahogy mindenki mondja egy rettentő nagy változás pozitív és negatív értelemben is. Nagyon félelmetesnek tűnt, hogy új osztálytársaim lesznek, de kellemeset csalódtam. Nagyon gyorsan be tudtam illeszkedni és felsőbb éves gimnazisták is aranyosak. A tanórák gyorsabban elmennek, mint az általános iskolában; többet is kell tanulni, ami néha nagyon fárasztó tud lenni. Egy nap viszonylag sok tanóránk van, ez is furcsa az általános iskolához képest. Az órákon többet kell jegyzetelni, ami szintén egy nagy változás, de úgy érzem, hogy megbirkózom a feladattal. Aggódtam kicsi, hogy lesz egy második idegen nyelv is, amit tanulnom kell, de rájöttem, hogy nem nehéz két nyelvet egyszerre tanulni. A tanárok is nagyon szimpatikusak és segítőkészek. A felelésekkel még nem barátkoztam meg, hisz minden tanórán felelünk. Igazából jól érzem magam itt és élvezem a gimit.

Tóth Eszter Adél és Bőr-Nagy Gréta, 5.N
Az első hónapban egy kicsit félénk volt az osztály. Először a testnevelés órán kezdtünk el beszélgetni, közben egyre felszabadultabbak lettünk. A termünkben a fiúk elkezdtek papírrepülőzni, ami még közelebb hozta az osztályt, persze betiltották a lányok örömére. Juhász Viktória osztályfőnökünkkel hamar megismerkedtünk. Társadalomismeret szakos. Sokat feleltünk, és szinte mindegyik jól sikerült. Dolgozatból sem volt hiány! Volt könnyebb és nehezebb is. Órákon sokat tanultunk és játszottunk. Kaptunk jó jegyeket, aranyosak az osztálytársak és a tanárok is. Jó kis hónap volt, sok barátot szereztünk.

Kalocsa Lilla, 9.B
„Kalocsa Lilla vagyok, a 9.B osztály angol tagozatáról, a Dombóvári Illyés Gyula Gimnáziumból.” Régóta vártam már, hogy ezt elmondhassam magamról. Azért gondoltam így, mert már nagyon sok mindent hallottam a gimnáziumról, a tanárokról, a közösségről és nagyon megtetszett ezek alapján az iskola. Én már akkor tudtam a suli himnuszt, amikor még nem is itt tanultam. Nyolcadikban már alig vártam, hogy ne az általános iskola ajtaján lépjek be reggelente, hanem ide érkezzek. Már nagyjából tudtam, hogy kik lesznek az osztálytársaim, ismertem is őket és ez nagy előnyt jelentett így az elején. Azért jó az én osztályom, mert eddig nem alakultak ki úgymond „klikkek”, hanem mindenki jóban van egymással és az osztályunk nem kimondottan passzív. Én nagyon örülök, hogy Hajós Károly az osztályfőnököm, mert akiknek eddig említettem, mindenki azt mondta, hogy szerencsés vagyok. Szerintem összességében jó tanárokat kaptunk, ennek is nagyon örülök. Csak egy dolog szokott zavarni: miközben odafigyelek az órára, arra kell ügyelnem, hogy a tanszereim ne csússzanak le a földre, ugyanis a padok lejtenek. A gimiben minden órán felelünk, éppen ezért minden órára készülni kell. Az általánosban nem így volt és ez egy kicsit szokatlan, de ez már a középiskola és nagyobbak az elvárások. Ettől függetlenül minden nap úgy jövök iskolába, hogy várom az újabb tanítási napot.