Savasodást okozó és ózonképző anyagok kibocsátása (2003-2012)

 

 

    Sokszor hallunk arról, hogy mekkora gondot jelent a Földünket körülvevő ózonpajzs vékonyodása, az ózonlyukak keletkezése a magas légkörben. Ugyanakkor arról is egyre több szó esik, hogy nyáron a forgalmas városok levegőjében kialakuló ózon igen veszélyes.
A savasodás is egyre nagyobb problémát jelent a környezetünk számára. A savas ülepedés hatásainak súlyosságát több tényező befolyásolja: az ülepedő anyag mennyisége, a fogadó felület fajtája (talaj, víz, beépített terület) és savközömbösítő képessége, valamint az adott terület élőlényeinek tűrő- és alkalmazkodóképessége. A vizes élőhelyeken a savasodás hatása akár a teljes sterilizáció is lehet. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a magasabban fekvő erdősségek, mert jellemzően ködbe burkolóznak, állandóan érintkezve a savas ülepedésekkel. Városi területeken a régi műemlékek a különösen veszélyeztetettek.


    A nitrogén-oxidok kibocsátása a nitrogén-oxidok emberi tevékenységből származó éves összes kibocsátását követi nyomon. A mutató tartalmazza mind a nitrogén-monoxid, mind a nitrogén-dioxid kibocsátását nitrogén-dioxidra átszámított értékben. A globális felmelegedésre gyakorolt hatása közvetett, elsősorban a troposzférikus ózonképzésben játszott szerepe jelentős. A légkör alsó rétegeiben keletkező ózon egészségkárosító hatású.
Az ammóniakibocsátás az emberi tevékenységből származó összes ammónia-kibocsátás éves mennyiségét követi nyomon. A levegőbe jutott ammónia, mely száraz (NH3) vagy nedves (NH4+) depozíció formájában lerakódik, nitrogénérzékeny ökoszisztémákban az iparból és a háztartásokból származó oxidált nitrogénvegyületekkel együtt eutrofizációt, túltrágyázást okoz és hozzájárul a környezet általános savasodásához.
    A nem metán illékony szerves vegyületek (NMVOC) kibocsátása: a mutató az emberi tevékenységek során keletkező éves összes nem metán illékony szerves vegyület mennyiségét jelzi. A fotokémiai szmog előidézőjeként nagyon fontos szerepet játszik a felszín közeli ózon képződésében.
    A kén-dioxid-kibocsátás az emberi tevékenységből származó összes kén-dioxid éves mennyiségét követi nyomon. Hatása a globális felmelegedésre közvetett. A kibocsátott kén-dioxid a légkörben kémiai reakciók során szulfáttartalmú lebegő részecskékké (aeroszol) alakul, amelyek csökkentik a földfelszínre jutó napsugárzás mértékét, és ezzel mérsékelhetik az üvegházhatást. A szulfáttartalmú részecskék vizes oldata savas kémhatású, nagy mennyiségben az esővízben oldódva savas eső kialakulásához vezet. A savas eső a mezőgazdaságban, valamint az épített környezetben egyaránt súlyos károkat okoz.

Forrás: http://www.ksh.hu/thm/3/indi3_3_2.html


Szórádi Zsófia