Topa Kristóf 11.n
Erdély
1.
Amikor legutóbb Erdélyben jártam, kíváncsian fürkésztem, hogy az emberek mennyiben másabbak a határokon kívül, mint közvetlen környezetemben.
Miután leszálltunk a buszról a barátaimmal, és az első szembejövő ember ízes szólással Jó napot-ot köszönt, akkor úgy éreztem, hogy hazaértem. Mindenki barátságos volt. Az emberek az utcán beszélgettek egymással, messziről üdvözölték egymást, és a férfiak megemelték a kalapjukat, ha egy másik emberrel találkoztak. Az asszonyok sötétedésig beszélgetnek egymással a legfontosabb világi dolgokról, mint hogy például a szomszéd kutyája megint megharapta a postást.
Úgy éreztem, hogy mindenki rokon a faluban, olyan meleg és barátságos beszélgetésekbe csöppentem, pedig nem rokonok, csak tisztelik egymást.
Esteledve mindenki behúzódott a házába, és a nappal történteket mesélték párjuknak vagy vendégeiknek.
Tovább fokozódott kíváncsiságom a vacsora közeledtével. Talán megtalálom Erdély igazi vonzerejét. Az ételeknek íze volt: a szalonna igazi füstös, húsos szalonna, a paradicsom szaftos és zamatos, a kenyér illatos és friss. Rátaláltam az ízekre, a friss levegő illatára; rátaláltam Erdélyre.
Eddig nemigen tudtam, hogy mit jelent: Haza. Most már tudom, és visszatérek ide. 
2.
Nagy várakozással indultunk kirándulásra a régi Magyarország területére volt osztálytársaimmal. Magyarországon még nem is vettük tudomásul, hogy külföldre megyünk, csak amikor átléptük a határt, akkor éreztük először ennek a súlyát.
Fáradtan és kialvatlanul érkeztünk meg első szállásunkhoz. Gyors fékezéssel, kisebb porfelhővel körbeburkolva állt meg a busz. Lassan szedelődzködtünk össze, és egyenként szálltunk le. A busz ajtajához érve már az első levegővételnél éreztem, hogy valami szokatlan; csak még nem tudtam, hogy mi lehet az.
Estefelé járt. Az utcán emberek beszélgettek. A teheneket hajtó pásztorfiú mindenkinek hangosan előre köszön, miközben finom mozdulataival tereli a jószágot a portája felé. A kocsmából halk zene szűrődik ki. Minden hétvégén élő zenét adnak. A tangóharmonikás Pista játszik. Mellette kissé hamisan énekli a magyar nótát. Felismerem a dallamában nagyapám nótáját. Dúdolnám is magamban, azonban házigazdánk megérkezik, kedvesen megszólít bennünket és kísérni kezd. A vacsora már sötétben ér bennünket: meleg leves és töltött káposzta. De nem akármilyen. Igazi ízes töltelékkel. Jól esik a finom étel után a háziak bora a gangon állva, ahol ismét érzem a levegőben a különbséget. És ekkor fedeztem fel, hogy mi az! A levegőnek most éreztem igazán először az igazi illatát.
