Müller Martin 11. n
Külföldi élmény
A 2010-es évben zenekarunkkal egy németországi kisvárosba, Kernenbe tettünk látogatást. Megérkezésünkkor még mit sem tudtunk arról, hogy ki hova fog kerülni. Én egy németül nem tudó sráccal kerültem egy szállásra, beosztásba. Mondtam neki: semmi gond, ha kell valami, én tudok németül. Vacsora után kiosztották a szállásokat. Mi ketten egy Dombóvárról kiutazott fiatal sráchoz és barátnőjéhez kerültünk. Nagyon jó érzés volt, hogy kiderült: kint tartózkodásunk alatt nem csak német szót fogunk hallani. Elmentünk a szállásra, és megkérdezték, hogy németül vagy magyarul szeretnénk-e beszélni. Természetesen a magyart választottuk, hisz az könnyebb volt.
Idén ismét kilátogattunk egy 20 éves partnerkapcsolati találkozóra. A sors keze vagy az élet furcsa fordulata, de ismét az ismerős párhoz kerültünk. Ismét magyar szóra ébredtünk reggelente. Bármi gondunk volt, bizalommal fordulhatunk hozzájuk. Jó volt érezni, hogy honfitársként kezeltek minket, és ők is kimutatták azt, hogy bár kint élnek Németországban, mégis magyarok. De nemcsak ők voltak irántunk ilyen nagy szeretettel. Sokan élnek kint olyan magyarok, akik az utóbbi években mentek ki. Már hozzászoktak az ottani élethez, beilleszkedtek. Mégis, mikor kiértünk, őszinte öröm ült az arcukra, hogy mi onnan jöttünk zenélni, ahonnan ők is származnak. Vannak, akik nem csak pár éve, hanem akár egy évtizede vagy régebb óta kint élnek. Ők is örülnek egy-egy magyar látogatásnak. A zene mindenkit összehoz. Így éreztük ezt most is, amikor muzsikáltunk. A Németországban tartózkodó magyarok egy-egy tradicionális magyar dallamot hallván dalba kezdtek, és önfeledten énekelték régi nagy kedvenceiket.
