„Az osztályfőnökség nem könnyű feladat, nagy felelősség, viszont felejthetetlen élményeket és pillanatokat ad számomra.” Interjú Juhász Viktória tanárnővel.
Hogyan emlékszik vissza diákéveire? Milyen gyerek volt? Milyen tanuló volt?
Az általános iskolás évek elég változatosak voltak, a tanulásban nem kellett megszakadni, versenyekre jártunk, jól éreztük magunkat. A gimiben viszont rengeteget kellett tanulnunk, mi voltunk az az osztály, akik a szünetekben sem nagyon mentünk ki, hanem a következő órára néztük át még egyszer az anyagot. Elég szigorú és sokat követelő tanáraink voltak, szóval nem volt egyszerű a dolgunk. Egyetemen viszont sokat kamatoztattam a gimis tapasztalatokból és tudásból, sok mindenre mai napig emlékszem, amit anno a gimiben tanultam meg. Arra azért azt hiszem, joggal lehetek büszke, hogy soha életemben nem kaptam egyest!
Meséljen magáról, mit tart fontosnak elmondani magáról?
Alapvetően családcentrikus vagyok, nagyon fontosak számomra a szeretteim, főként a testvéreimmel meglévő szoros kapcsolatra vagyok büszke! Jó érzés, hogy mindig számíthatunk egymásra.
Mindig tanár akart lenni? Hogyan választotta a tanított tantárgyat?
Igen, nem nagyon emlékszem más ötletre. Tulajdonképpen adott volt a dolog, hiszen a szüleim is tanítanak, így ebben nőttem fel, és szerettem volna gyerekekkel foglalkozni. Az olasz nyelvet a gimiben kezdtem tanulni, és nagyon megszerettem mind a nyelvet, mind a kultúrát, így ez egyértelmű volt. A másik szakomnál a magyar és a történelem között kellett választanom, és végül a történelem mellett döntöttem.
Melyik a legszebb élménye a pályával kapcsolatban?
Az osztályom. Nagyon szeretem őket, és most már az ötödik évet töltjük együtt, így különleges élmény, hogy láthattam őket felnőni!
Iskolán kívüli tevékenysége, hobbija? Mivel tölti a szabadidejét?
A szabadidőmet igyekszem a családommal, barátaimmal tölteni. Kirándulunk, társasozunk, sütünk-főzünk. Ezen kívül, ha van egy kis időm, akkor szívesen futok, ami szerintem az egyik legjobb stresszoldó!
Mit tart a legfontosabb értéknek az életben?
A családot és az őszinteséget.
Van kedvenc történelmi személyisége?
Bár nem kimondottan történelmi, de Assisi Szent Ferenc.
Van kedvenc könyve? Esetleg verse?
Dan Brown: Angyalok és démonok; József Attila: Óh szív! Nyugodj!, Áprily Lajos: Vadlúd voltam
Milyen osztályfőnöknek lenni? Van pár jó emléke, amit kiemelne?
Az osztályfőnökség nem könnyű feladat, nagy felelősség, viszont felejthetetlen élményeket és pillanatokat ad számomra. Nehéz lenne egyet kiragadni, a közös programok, a kirándulások, a közös műsorok és fellépések, a főzések… stb. mind-mind csodálatosak voltak!
Pápai Dorottya, 9.N