GIMA OnlineRólatok - Nektek

Gyönyörű, fehér lepel borítja a tájat. Mindenki otthon ül a családja körében rénszarvasos pulcsiban, vacsoráznak, felszabadultan nevetnek mindenen.
A feldíszített fa már a nappaliban áll, hívogatóan csillog-villog, ágait lefelé húzza a gömbök, szaloncukrok és égősorok színes kavalkádja. Alatta ott sorakoznak a becsomagolt ajándékok. Sehol egy gyűrődés, egy ragasztócsík. Meglátszik a szülők gondos munkája.

A vacsora elköltése után a sok ételtől kissé kómás felnőttek és izgatott gyerekek odasietnek a fához, körbe ülik, ha van kedvük, még énekelnek is, mielőtt felkapják a nekik szánt dobozokat, letépve a csomagolást. Szüleik türelmesek, kivárják a soruk, majd csak azután adják át egymásnak az ajándékokat, tettetve, hogy nem tudják, mi lapul a mintás papírok alatt. Most már tényleg nagyon örül mindenki, hiszen el vannak foglalva az ajándékokkal. A kicsik játszanak, Apuka felcsatolja Anyuka új óráját, Anyuka segít kibontani a csavarhúzó készletet.

Itt már fáradt a család, esetleg megnézik még ezredszerre a Reszkessetek, betörők!-et, hiszen mint tudjuk: „Kevin nélkül nincs karácsony”, de másra már nincs erő, már a film alatt is laposakat pislogtak. A töltött káposzta összefogott a halászlével, és győzelmet aratott felettük. A gyerekek engedelmesen lefekszenek, hamar elalszanak, és még ott él álmukban a karácsony szelleme, másnap reggel pedig megeszik a maradék bejglit is, amolyan elköszönésképpen az év eme csodás napjaitól. Csak a meghitt öröm cikázik még körben párszor a házban, mosolyt csalva mindenki arcára.

De, mint azzal valószínűleg tisztában vagyunk, ez örökre álomkép marad. (Amennyiben Neked tényleg ilyen csodás karácsony esték jutottak, remélem, tudod, mennyien irigyelnek szenteste!)

Az igazi karácsonyok közel sem ilyen filmbe illően telnek. Ha Anyuka éppen nem dolgozik, akkor szegény borzasztóan ideges, hogy időben elkészüljön a menü, de folyton megzavarják. Apuka próbálja rávenni a kisfiát a nővérével együtt, hogy segítsenek neki feldíszíteni a fát. Fia lelkes, fel is kapja az üvegdíszekkel teli zacskót, adogatja őket Apukának, de még így is összetörnek jó párat közülük, Anyuka süvöltve szidja össze őket a konyhából. A nővér nem hajlandó segíteni, elvonul a szaloncukrokkal együtt szobájába, a barátaival telefonál, azt ecseteli, milyen dedós dologra akarják rávenni.

Végül a fa elkészül, csak tizenöt dísz adta életét idén, ez egész jó arány tavalyhoz képest. Anyukának tetszik, és ha neki tetszik, biztosan szépnek kell lennie. A kisfiú fel akarja végre kapcsolni a tekergőző égősort, de Apuka szerint ez csak este szép, különben is, ilyenkor nem látszik, csak a villanyszámlát növelné.

Lassan, de biztosan készül a vacsora is, ebédre kóstoló jár a halból, ami istenire sikeredett, Anyuka örül, értékelik az igyekezetét. És most jön a legrosszabb része a napnak; a várakozás.

A nővért és öccsét elküldik egy sétára, viszik persze a kiskutyát is. Nincs hó, az tegnap elolvadt, itt hagyta maga helyett ezt a latyakot, amibe még bele lépni is rossz, ráadásul mindenhol ott van. A kisfiú elkámpicsorodik, hiányolja azokat a szép, fehér szentestéket, de nővére biztosítja róla, az időjárás-jelentő havat ígért, hát úgy is kell lennie. Mennek pár kört a környéken, benéznek a kisfiú osztálytársához, boldog karácsonyt kívánnak az özvegy szomszéd néninek, akitől kapnak egy-egy bögre forró csokit is, így elégedetten törlik le a cipőiket hazaérve.

A fa alatt ott sorakoznak a sebtében becsomagolt ajándékok, de nekik ez is elég. Ellen kell állni minden kísértésnek, még nem szabad kinyitni őket, majd vacsora után.

Anyuka mindenkit elparancsol fürdeni. Szentestekor ki kell öltözni, nincs mese. Inget, szép nadrágot a fiúknak, szoknyát és harisnyát a lányoknak. A nővér húzza a száját, de inkább nem mond semmit, nem akar vitázni, de a papucsból nem enged. Inkább segít megteríteni az asztalt. Apuka a legboldogabb, mikor meglátja a vacsorájukat. A fogások sorban érkeznek, finomabbnál finomabbak, alig bírnak betelni velük.

A beszélgetés közel sem fesztelen, kicsit mindenki panaszkodik, megállapítják, hogy a karácsonyi zenék nagy része mennyire túl van értékelve, de a Last Christmast mindannyian szeretik, hát bekapcsolják aláfestésnek. Anyuka és kisfia boldogan énekel, Apuka mosolyogva hallgatja. A süteményeknél már tűkön ül a család, de mindenből kell enni.

Gyorsan belapátolják a maradékot, a kisfiú már rohan is, mintha kergetnék nővére és szülei utána. Feltépi a csomagolást, izgatottan nyitja ki a dobozt, de a sminkkészlet nem éppen álmai ajándéka. Értetlenül néz fel, nővére rögtön ki is kapja mancsai közül, összeborzolja a haját és nagy titokzatoskodással súgja fülébe, már megint felcserélte a csomagokat. Szorosan megöleli Apukát, megpuszilja Anyukát, tényleg nagyon örül. A kisfiú megtalálja a neki szánt ajándékot is, távirányítós autó lapul benne, természetesen alig fér a bőrébe, Apukának rögtön bele kell raknia az elemeket, az autó pedig már száguld is, szlalomozva a székek között, amíg neki nem megy a falnak. Anyuka gyűrűt kapott, Apuka a Star Wars filmek legújabb részét. Ekkor pillantják meg az ablaküveg mögött szállingózó hókristályok örvényét. A kisfiú arcán széles mosoly terül szét, majd folytatja az autókázást. A család mosolyogva figyeli legkisebb tagját, a nővér már ki is próbálta a sminkkészletet, Apuka szerint teljesen fölösleges, hiszen anélkül is gyönyörű. Anyuka mindenkinek megmutatja a köves kis ékszert, és hogy Apuka se maradjon ki, megnézik az Utolsó Jedit.

Viszont mindent meg kell koronázni valahogy, a kiskutya is ki akarta venni részét az ünneplésből, hát megragadja szegény fenyő egyik ágát, és rántja is. A fa borul, Apuka ugrik, de csak a csúcsdíszt éri el, a többi törik, Anyuka felkiált, a kisfiú elkapja kutyájuk nyakörvét, beparancsolja szobájába. Anyuka megkönnyezi a helyzetet, záporoznak a bocsánatkérések, mikor is a nővérben tudatosul, mennyire tipikus estéjük volt, szinte már filmbe illő helyzetekkel. Nem tud elfojtani egy elégedett mosolyt.
Megöleli Anyukát és neki is elmondja, szerinte milyen szép estéjük van.
Mert nekik így teljes a karácsony este. Káosszal fűszerezve.
A tökéletlenségben rejlik a titok. Szóval nem kell keseregni, amiért nincsen filmes karácsonyunk. Így is tökéletes karácsony esténk lehet, nem igaz?

Szép ünnepeket mindenkinek!

Szabó Kendra Lara, 8.N