GIMA OnlineRólatok - Nektek

Suliújságunk új rovatot indít, melyben az iskola olyan diákjaival készült interjúkat olvashattok, akik tehetségesek, kimagaslóak valamiben, de az nem csak, vagy nem feltétlen a tanulmányi előmenetel. Sokaknak van valamilyen hobbija, amit rendszeresen űznek, és még jók is benne, de nem biztos, hogy meg merik mutatni társaiknak. Ezeket a diákokat keresem fel, és kérdezem meg arról, amit csinálnak. Ezzel is ösztönözve a többieket arra, hogy megmutassák színes oldalukat.
Ebben a számban az iskola két táncos diákjának tettem fel kérdéseimet. Juhász Szabina és Pápai Dorottya 9.N-es tanulók válaszait olvashatjátok.

Mikor kezdtél el táncolni?
Sz.: Szerintem sosem fogom elfelejteni ezt a dátumot. 2016. január 26-án lettem a Nita Dance Club táncosa. Őszintén szólva akkor, ötödikes fejjel hihetetlenül féltem, és ha nincsenek a barátaim, akkor talán soha nem kezdtem volna bele a táncba, ami ma már szerves része az életemnek.
D.: 2016-ban kezdtem el táncolni, akkor voltam hatodikos. Tehát ez a negyedik évem.

Miért pont a táncot, és miért pont ezt a táncformát választottad?
Sz.: Most olyan dolgot fogok elmondani ezzel kapcsolatban, amit szerintem még szinte senkinek nem mondtam el. Mikor negyedikes voltam, láttam egy NDC fellépést. Már akkor megfordult a fejemben, hogy el kéne kezdenem ezzel a táncformával ismerkedni, mert nagyon tetszett, tényleg elképesztő volt látni, ahogy mások ezt a stílust táncolják. De nem mertem belevágni. Ennek fő oka az volt, hogy nagyon-nagyon féltem mások véleményétől. Biztos voltam benne, hogy megszólnának amiatt, hogy „ez nem nekem való”, „miért nem valami normális dolgot csinálok szabadidőmben” stb. Tehát a külsőségek miatt még csak gondolni sem mertem rá. Mikor átjöttem a gimibe, és új közösségbe kerültem, akkor rengeteg minden megváltozott. A barátaim közül már ketten jártak táncolni, és az élményeiket hallgatva egyre jobban húzott a szívem a tánc felé. Rájöttem, hogy most már nem olyan emberekkel vagyok körülvéve, mint eddig és ők nem fognak ítélkezni. Így hát belevágtam, és most már egyáltalán nem érdekel mások véleménye.
D.: Igazából, amíg el nem kezdtem táncolni, addig csak zenéltem. Azt is nagyon szerettem, de már nagyon akartam mellette mást is csinálni. Akkor az osztályunkból jártak már négyen táncra. Mindig csak jókat meséltek, nekem meg a hallottak alapján nagyon megtetszett. A következő tanév elején meggyőztem anyát, hogy mehessek én is. Így kötöttem ki a Nita Dance Clubnál.

Miért szeretsz táncolni? Mi motivál?
Sz.: Számomra a tánc egy művészet, amivel minden érzelmemet ki tudom fejezni. Úgy és azt tudok táncolni, ami én vagyok. Nagyon szeretem azt, hogy mindenki megtalálja azt a táncstílust, ami hozzá a legközelebb áll, és amiben jól érzi magát. Emellett nagyon jó barátokat is köszönhetek a táncnak. Hogy mi motivál? Szerintem az, ami szinte mindegyik dombóvári táncosát az NDC-nek. Az, hogy felkerüljek egy kaposvári csapatba. Az egyesületünk központja Kaposvár, így hát értelemszerűen a legnagyobb, legjobb csapatok ott vannak. Az egyesület minden táncosa ismeri ezeket a nagy csapatokat, és rettentő nagy dolog, ha valaki bekerül az egyikbe. A legismertebb, legjobb, legnagyobb csapat a Dreamers. Ez a formáció a táncsuli csúcsa! Minden táncos Dreamers tag szeretne lenni, köztük én is.
D.: A tánccal ki tudjuk fejezni a hangulatunkat, személyiségünket. Mikor elmegyek órára, olyan mintha az agyamat kikapcsolnák. Teljesen fel tudok oldódni, és el tudok felejteni minden rosszat, ami történt velem azon a napon. Úgy nem lehet táncolni, hogyha feszült vagy. Az a mozdulatokon is meglátszik. Hogy mi motivál? Szeretnék tovább és tovább fejlődni. Nem maradhatunk azon a szinten, ahol elkezdtük. Minden órán kitűzök magamnak egy célt. Például, hogy na, akkor most hibátlanul eltáncolom ezt a koreográfiát! Addig küzdök, amíg ki nem hozom magamból a maximumot.

Milyen gyakran vannak óráid?
Sz.: Hetente egyszer, kedden, de akkor két óra egymás után. Az első óránk a „Showcase class”, amin kicsik, nagyok egyaránt részt vehetnek. A második órán már csak a Dline Crew nevű kiscsoportunk van jelen. Ebben a csoportban azok vagyunk benne, akiket a tanárunk kiválasztott. A Dline Crew Dombóváron talán olyan, mint Kaposváron a Dreamers, jó persze mi még elég messze vagyunk attól a színvonaltól, amit a kaposváriak képviselnek, de talán ehhez tudnám hasonlítani a mi helyzetünket.
D.: Keddenként vannak óráim a Művelődési házban. Az első az fél öttől fél hatig tart. Ezután van egy öt-tíz perces szünetünk, utána meg hét óráig nincs megállás.

Szeretnél-e a későbbiekben is táncolni, vagy esetleg ezzel foglalkozni?
Sz.: Mindenképpen szeretném folytatni a táncot addig, ameddig csak lehet. Előre láthatólag szerintem csak a továbbtanulás állhat a tánc és közém. Hmm, hogy szeretnék-e ezzel foglalkozni? Nagyon szívesen foglalkoznék ezzel, de nem tudom, hogy hogyan helyezkednék el, vagy hogy egyáltalán megélnék-e ebből. Hallottam már olyan helyekről, ahol a tánccal tovább lehetne tanulni. De fogalmam sincs, hogy mi lesz belőlem a jövőben.
D.: Szeretném még folytatni. Legalább hobbi szinten, de nem akarom még mostanában abbahagyni. Nem tervezek tánccal foglalkozni. Talán kikapcsolódás szinten még egy ideig részese lesz az életemnek, de még ki tudja?

Szoktatok versenyekre járni?
Sz.: Igen, minden évben. A kaposvári MLTSZ versenyt sosem hagyjuk ki, emellett eddig kétszer voltunk már Veszprémben is, a Connector Dance Fest-en. A versenyszezon mindig elég húzós. Minden órán hajtás van, és már januárban magunkon érezzük a márciusi versenyek drukkját. Emellett ha egy óráról hiányzol, akkor elég sok mindenről lemaradsz, és nem valószínű, hogy a versenyig tökéletesíteni tudod. De ezt leszámítva elképesztően jó hangulat van az órákon, és szerintem a versenyeken kerülünk igazán közel egymáshoz, és ezek tesznek minket igazi csapattá.
D.: Igen. Nagyon szeretem a versenyszezont. A készülések rá nagyon húzósak szoktak lenni. Olyankor nagyon ott kell lennünk fejben. Ha kihagyunk egy órát, az hatalmas hátrány, mert akkor egy zene koreográfiájának a fele kiesik. Ezek a próbák januárban kezdődnek. Az elmúlt években a mi csapatunk két versenyen vett részt. Kaposváron, illetve Veszprémben. Eddig mindkettőn jó eredményeket értünk el. Párszor csalódottak voltunk a verseny után, de mindig túltettük magunkat rajta.

Máté Szelina, 8.N